2008 szeptember 17. | Szerző: glimpse_of |

 Nem tesz jót nekem ez az idő. Nagyon bújós leszek tőle. Bújhatnékom van de nagyonnnagyon. Érdekes, hogy Aférj szinte eszembe se jut. Ha nem hív, akkor csak néhányszor jut eszembe egy nap, de akkor is csak futólag. Nem tudom, helyre lehetne-e hozni még valaha a kapcsolatunkat. De úgy igazából lehet, hogy már egyikünk sem akarja. Vagy én nem akarom, és betartja.. Nem tudom. Próbálkozott már annyit, hogy sok is. A legutóbbi találkozásunkkor mondta, hogy mikor tudnánk legközelebb délután találkozni dumálni, de belőlem kiszakadt, hogy “nem akarok veled találkozni”

Komolyan gondoltam? Vagy nem? Magam sem tudom. De valamiért azt kellett akkor mondanom.  Azért hiányzik az ostromlása néha. Jólenne, ha mondogatná, hogy hiányzom, hogy még mindig szeret, hogy minden nap az én képemmel a gondolataiban ébred, hogy nap közben is rám gondol. Szokta mondogatni ezeket egyszerre vagy felváltva, amikor néhanapján heti 1-3-szor beszélünk… De kevés.

Furcsa, hogy egy szerelem milyen érdektelenséggé tud alakulni. Vagy kényszerérdektelenséggé. De mostanra már szép lassan megszoktam, hogy a napi 5-7 telefonbeszélgetésből, és esemesváltásokból heti elenyésző mennyiségű éteri értekezés lett. Személyes pedig… Havi 2-3. Semmi az már, és csak szánalmas-fájdalmas próbálkozgatás.

Ezt a tendenciát követve lassan-lassan elmaradunk egymás mellől végleg. Havi 1″hogyvagy-hívás” és ennyi. Megy mindenki tovább a saját maga útján. Idővel majd mindkettőnknek lesz más. Neki is. A feleségén kívül….

Nekem is lesz valakim. Jól jönne, ha már lenne. Bújni akarooook. Nagyon. Próbálok nem gondolni rá.

Van egy pasi, azt hiszem tetszik nekem. De csak nagyon ritkán tudom látni, és beszélgetésbe folyni vele. Nincs senkije, azt tudom. A baj vele az, hogy messze lakik tőlem. Őt el tudnám viselni az ágyamban magam mellett odabújva, simizgetve… MOST RÖGTÖN……………….

Jaaaa, egyébként hívott ma (a férj, nem a tetszős pasikám), és mondta, hogy mesélte a felesége, hogy
hívott engem. Nagyon büszke volt magára 🙂 hogy fel mert hívni.
Jajdenagyon büszke volt 🙂 Azt meghiszem. Csakhogy utána meg előtte ott
reszketett. Felvázoltam férjnek, hogy a felesége részéről hogy történt
az eset, és nagyon tetszett neki, nevetett. Merthogy tudja, hogy igazam
van. Mindegy ezzel már nem akarok foglalkozni.